Füstölők és füstölő kúp

A füstölők világa

Hogy valójában ki és mikor gyújtotta az első füstölőt, mindig egy nagy rejtély marad. Az első feljegyzések a füstölők használatáról az ókorból származnak, így a füstölő használata egészen az ókorig nyúlik vissza. A fennmaradt írásos emlékek alapján tudjuk, hogy a füstölő már Egyiptomban, Indiában, Kínában, és az egész keleten nagy népszerűségnek örvendett.Különböző illatú növényeket gyűjtöttek és szárítottak, majd a teljes kiszárítás után kis kötegekbe fogták azokat és elégették, elfüstölték. A füstölők használata földrészenként és régióként eltérő mértékű lett. Az azonban közös volt a füstölőkben, hogy alapvetően meditációhoz és tértisztításra használták. A régi hagyományok szerint a füstölő megtisztítja a helyiséget a rossz szellemektől és távol tartja az ártó lényeket és az ártó gondolatokat. Emellett a hiedelem úgy tartja, hogy a felszálló füst az ég felé viszi az imádságot és így könnyebben elérhetjük az égieket. Manapság a füstölőt már leginkább az illata miatt gyújtjuk meg, de igen sok helyen még mindig füstölőt gyújtanak például meditációhoz, mert az elképzelés szerint segít ellazult, meditatív állapotba jutni és megnyugtatja az ember lelkét.

 A füstölők használata évszázadokkal ezelőtt egészen mást jelentett, mint manapság. Elsősorban vallási szertartások alapvető kelléke volt, másrészt pedig az ősi gyógyászatban is használták. Már az őslakos indiánok is előszeretettel gyűjtögették a gyógynövényeket, szárították azokat és füstölőkötegeket készítettek belőlük, amelyeket aztán a szellem tisztítására, sebek gyógyítására és a gonosz elűzésére is használtak. A gyógyászat mellett igen jelentős volt a füstölők vallási szertartásokon való használata, főként a tömjén égetése. Az ókorban több földrészen is úgy tartották, hogy a tömjén égetése és a tömjén füstje megtisztítja a lelket, elűzi a gonoszt, megtisztítja a teret és a mindezek mellett áldást hoz, sikert, gazdagságot, de legfőképpen egészséget és hosszú életet. A tömjént kis edényekben füstölték és lengették, hogy a füst bejárhassa az egész helyiséget. A fehér zsálya volt talán a második legismertebb és legkedveltebb növény, amelyet füstölésre használtak. A fehér zsálya kifejezetten tártisztítóként volt ismert, éppen ezért szintén alapját képezte a vallási szertartásoknak. Különböző kultúrákban a füstölésre használt gyógynövényeknek eltérő tulajdonságokat társítottak, azonban az mindenhol megfigyelhető volt, hogy a füstölő felszabaduló füstje a hit szerint a lelki békét és a gyógyulást nagyban elősegítette.

Füstölő használata régen és most

Jelenleg a füstölőknek számos típusát ismerjük és használjuk. A füstölőkötegek formájában használták az észak-amerikai indiánok a fehér zsályát füstölőként.  A füstölők használatának  régre visszanyúló és tiszteletre méltó hagyomány a van Indiában, Egyiptomban, Kínába, Tibetben és Japánban is. Ezen országokban a vallási szertartásoknak a füstölés lényeges elemét képezi.  A kínai gyógyításban és az Indiából származó Ayurvédikus orvoslásban számos gyógynövényes füstölő használatos, melyek egyaránt hathatnak a testre és a lélekre is. A keresztény kultúrában a tömjénnel való füstölés fontos része a vallási szertartásoknak. Természetesen ezen országokon kívül számos helyen használják a füstölőket a mindennapokban az otthoni szertartásokhoz  vagy éppen az otthon illatosítására.

A füstölő évszázadokkal ezelőtt még nem csak másképpen volt használatos, de a külseje, külleme is nagyban eltért a ma használatos füstölőpálcáktól. A korabeli emberek az erdőről, mezőről gyűjtötték össze a környezetükben megtalálható gyógynövényeket, amelyeket az adott növénytől függően szárítottak. A növény leveleit, virágzatát, de akár a szárát is felhasználták a füstölők készítéséhez. Az összegyűjtött növényeket szárították és forgatták, ügyelve arra, hogy az értékes összetevőik megmaradjanak. Nem szárították tűző napon, mert akkor teljesen elpárolgott volna a növényekből az értékes illóolaj, amelynek a jótékony hatását a füstölés során hasznosítani lehet. A kiszárított növényeket csomóba fogták, a gallyaktól, oda nem illő gaztól és egyéb növényektől megtisztították és kötegbe fogva összekötötték. Az így elkészített füstölőkötegek alapja legtöbbször a fehér zsálya volt, amelyet nem mindig csupán önmagában füstöltek, gyakran adtak hozzá egyéb kiszárított gyógynövényeket is. Annak függvényében, hogy milyen alkalomra készült a gyógynövényköteg, különböző virágokkal is díszíthették azt. Az elkészült füstölőkötegek lényegesen nagyobb füstöt voltak képesek eregetni, mint a ma ismert és használt füstölőpálcikák. A korabeli füstölő kötegeket erre a célra kialakított edényekben égették, amelyek teteje rácsos volt, így az elfüstölgő gyógynövény hamuja a rácson keresztül az edény aljába pergett, és nem gyújtotta fel a környezetében lévő gyúlékony anyagokat. A füstölő elkészítésének hagyománya mindig apáról-fiúra, anyáról-lányára szállt. Manapság már egészen másképpen készítik és használták a füstölő pálcákat és a füstölő kúpokat. A mai ismert és használt füstölőpálcikák alapja szintén a gyógynövény, de a gyógynövényt masszába gyúrva, bambuszpálcikára forgatva tudjuk füstölni. Ez a megoldás jóval kényelmesebb és esztétikusabb is, mint a korabeli megoldások, ráadásul a gyógynövények nem füstölnek akkora füsttel, így kényelmesen használhatóak akár beltérben is. A füstölő pálcika meggyújtásakor mindig ügyeljünk arra, hogy a pálcikát ne égessük önmagában, mindig használjunk füstölőégetőt. A füstölőégető készülhet fából, üvegből, kerámiából, de akár mi magunk is készíthetünk füstölőégetőt, ha kreatívak vagyunk. Arra is fontos figyelni, hogy amennyiben beltérben használjuk a füstölő pálcikát, úgy ne helyezzük éghető anyag, például a függöny közvetlen közelébe. Beltéri használat esetén időnként feltétlenül szellőztessünk, mert a füstölő használata csökkenti ugyan a kellemetlen szagokat a lakásban, de nem szünteti meg azokat. A mindennapos rendszeres szellőztetésre szüksége van otthonunknak és a szervezetünknek is, hiszen a friss levegőt semmi sem pótolhatja.

A füstölő pálcák mellett manapság találkozhatunk füstölő kúpokkal is, amelyek – ahogyan a nevük is sugallja – kicsi kúp alakú füstölők. A füstölő kúp ugyanolyan alapanyagú, mint a füstölőpálca, csak itt a gyógynövénymasszát nem sodorják bambuszrúdra, hanem kúp alakban formázzák meg. A füstölő kúpra szintén igaz, hogy füstölőtartó nélkül soha ne használjuk és ne tegyük éghető anyag mellé. A füstölő kúp csak valamilyen alátéttel használható, ami lehet egy kicsike fém lapka, vagy egy kerámiaedény, de egy kis fatalp is. Ha szeretnél, saját magad is készíthetsz kúpfüstölő tartót egy kis mécsestartóból. A füstölő kúpot helyezd a mécsestartóba és a mécsestartót dekoráld kedved szerint. A füstölő használata kültérben és beltérben is javasolt, kültérben nyáron például egyes gyógynövények – mint például a fehér zsályából vagy a levendulából készült füstölők – igen jól riasztják a rovarokat, agy a levendula füstölő kültérben természetes rovarriasztóként is használható.

Tipp: a már elégetett füstölő hamuját mindig igyekezzünk a füstölős után közvetlenül eltakarítani, különben a hamu nehezebben takarítható el a füstölőtartóról.